Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 281
Porcelánszonett
Radnai Istvánnak
vödörnyi nedves kaolin
masszaként vár az idő
masíroznak az egyenfigurák
mosolyuk egy karccal kinő
bennük az elvárt mozdulat
megformálta már a Kéz
lelkük kiég a zsengélő lángban
szól a sablon mint a minta kész
löttyint a kor csipetnyi mázt
magába szív üres pillanat
s a pózra ráég a csillogás
egy kis szín meg takaró dekor
mint egykor most e kor játszik
(bizony hercegem kár a pislogás)