Ponyvaregény
Írta: Csató Gyula
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 357
Ponyvaregény
magyar akciógiccs
forgatókönyv kísérlet
Sötét hajnal, inkább még éjszaka. Téli éjszaka, a januári leghidegebb változatban. Külvárosi, kertvárosi utca, néma csönd. Minden fehér, a hó jéggé fagyva lapul az aszfalton. Semmi nem mozdul, csak a sarkon áll egy autó. A motor jár, a kipufogó fehér párát ereget a dermedt levegőbe.
Most kinyílik az egyik ház kapuja, kilép egy pomponos sapkába, téli dzsekibe burkolódzott alak. Lábán bakancs. Sietősen lépdel az autó felé, közben kicsit megcsúszik. Hamar visszanyeri az egyensúlyát, de most már óvatosabban lépeget, odaér az autóhoz, beül.
Snitt
Az autó belsejét látjuk. A volán mögött negyvenes, markáns arcú, nyírt szakállú férfi. Szemüveges. A pomponos sapkás beül az anyósülésre, kezet nyújt, a másik megszorítja, de rögtön el is engedi, két kézzel fogja kormányt, indít. A pomponos sapkás most kezd vetkőzni, vigyázz arra, hogy ne zavarja a másikat a vezetésben. Kabátot, sapkát, sálat a hátsó ülésre dobja. Nagyot szusszan, piros az arca, a kocsiban valószínűleg nagyon meleg van. Végül a vastag kötött pulóvert is lehámozza magáról. Látszik, hogy ő is közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz. Ő borotvált, kicsit kerekebb arcú, mint a társa.
Snitt
Megint kívülről látjuk az autót. A kocsi végén a párafelhő megvastagszik, a motor hangosabb lesz, és az autó elindul, majd balra kanyarodva eltűnik az utca végén.
Snitt
Bent vagyunk a kocsiban megint. Egyszerre látjuk a bent ülőket, és a szélvédőn keresztül az utat.
Az autó halad, nem túl gyorsan, a vezető nagyon figyel, minden fehér, az utca biztos csúszik. Végül kiérnek egy szélesebb főútra, ezt takarították, az aszfalt feketéje megnyugtató a sofőr számára, kicsit hátrább dől, gyorsít. Már tud figyelni a másikra.
A Pomponos nézeget hol előre, hol oldalra, szeme sarkából társát figyeli, mikor az láthatóan megkönnyebbül, ő is hátrébb dől, elmosolyodik.
- Huh – mondja –, rohadt korán van. A sereg óta nem keltem ilyen korán.
A másik bólint. Érezhetjük, hogy figyel a társára valamennyire, válaszol, de közben a vezetésre összpontosít.
- Háromkor keltem. Jutka este lefőzte a kávét, csak melegítenem kellett. Azért majd megállunk valahol egy kávéra.
A Pomponos, bólint, elmosolyodik, talán már érzi a kávé ízét a szájában.
Most hallgatnak egy darabig. A kocsi a városból kifelé megy, az út mellett néhány bevásárlóközpont üres parkolókkal, aztán már csak ritkás házak, aztán az sem. Az út fekete, letakarították. A szemüveges 90-100 körül tartja a sebességet, mennek a hajnali sötétben.
- Mit mondtál otthon, hova megyünk? – kérdezi váratlanul a Pomponos.
A Szemüveges kicsit habozik, láthatóan nem szívesen ismétli el a hazugságot, amivel fedezte magát.
- Azt mondtam, hogy egy régi barátom temetése van ma…olyan régi, hogy Jutka még nem ismerhette.
- Elhitte? - a Pomponost láthatóan érdekli a válasz. Talán tippet szeretne kapni.
- El. – a Szemüveges nyel egyet –, még nem hazudtam neki sose.
A Pomponos kinéz jobbra, zavarba hozza a másik házasságának ez az indirekt megdicsőülése. Lehet, hogy kicsit irigy, vagy kicsit hitetlen.
- És te? – kérdez vissza a Szemüveges.
A Pomponos is zavarba jön, krákog egyet.
- Nem kérdezte…nem sokat beszéltünk mostanában…tudod, azóta…
A Szemüveges bólint, nem néz a másikra, az e nélkül is folytatja.
- Nem szól hozzám. Elém rakja az ebédet, vacsorát, köszön, ha köszönök, meg ha elmegyek. Akármit kérdezek, nem válaszol. A gyerekek nem értik, de mintha ők is haragudnának, vagy csak az anyjuk kedvére akarnának tenni….remélem, nem mondta meg nekik, hogy mi történt, kicsik még, nem értik…
A Pomponos hangja elhalkul, elgondolkodva néz maga elé.
A Szemüveges kicsit összeszorítja a száját, mintha vissza akarná tartani a mondanivalóját, de aztán megszólal.
- Én nem szóltam bele, de egy nő sem szereti, ha a párja félredug. De ha már megtörtént, legalább azt elvárják, hogy a férj ne bukjon le... ilyen kopaszságot, nyitva hagyod a gépeden a levelezésedet…és ott vannak a levelek, hogy mikor, hol, mit csináltatok. Hogy ez a tyúk a kedvedért milyen bugyit vesz….ne csodálkozz, ha le vagy szarva otthon.
-Tudom, bassza meg, tudom. El volt ez történet kúrva az elejétől… hagyjuk a francba… - a Pomponos legyint, zavarja ez a téma, a saját hülyesége, és talán egy kicsit az is, hogy Szemüveges kioktathatja…
Az nyel egyet, mintha még lenne mondanivalója, aztán nem szólal meg mégse, csak kicsit később. Próbál enyhíteni a zavart, szomorú hangulaton.
- Minden szarnak vége van egyszer. Ennek is. A nők nagyon tudnak haragudni, meg nagyon tudnak megbocsátani. Béke lesz, csak vezekelned kell még egy darabig.
A Pomponos kicsit gondolkodik, aztán elmosolyodik, olyan félszegen. Reményt lát talán, vagy csak örül a vigasztalásnak, de mindenképp oldódik egy kicsit. Azért most már határozottan eltereli a beszélgetést:
- Szólj, ha fáradt vagy. Átveszem, amikor gondolod. Hosszú az út, főleg, hogy nem a sztrádán megyünk.
A Szemüveges elgondolkodik az ajánlaton, aztán bólint:
- Jó, majd szólok. Biztos sok lenne négy óra oda, meg vissza. – Aztán – talán mert burkolt számonkérést vél érteni a sztrádára vonatkozó megjegyzésből - hozzáteszi: - Nem mehetünk sztrádán, annak nyoma van. Megbeszéltük…
- Tudom, tudom… - szól közbe gyorsan Pomponos – Nem azért mondtam…isten óvja a királynőt, meg minket egy jól dokumentált útvonaltól…
A tréfa közepesen jó, de mindketten felnevetnek, a hangulat jobb lesz a kocsiban.
Egy kis csend következik. Szemüveges vezet, Pomponos meg egyre laposabban pislog, végül a szeme egy pislogás közepén úgy mard, és lassan becsukódik. Feje kicsit oldalra dől, láthatóan alszik. Szemüveges oldalra pillant, elvigyorodik. „Lám, és vezetni akartál…” mondja a mosoly. Aztán megint az útra koncentrál….
Snitt
Jóval később vagyunk, már világos van. Kívülről látjuk az autót. A kocsi egy falun megy keresztül, kétoldalt „kádár-kocka” házak. A járdák havasak, de az út tiszta.
Snitt
A kocsi belsejét látjuk. Szemüveges vezet, de láthatóan fáradt. Pomponos horkan egyet, hirtelen kiegyenesedik, gyorsan tér magához. Néz előre, oldalra, próbál rájönni, hogy merre járhatnak. Szemüveges váratlanul jobbra indexel, kihúzódik az út szélére, lassít, megáll. A szélvédőn keresztül látjuk, hogy egy falusi presszó előtt állt meg.
- Kávé….mondja csak úgy kijelentő módban. Pomponos mosolyog, bólint.
- Kávé….nem kell többet mondaniuk.
Snitt
Megint úton vagyunk. A forgalom élénkebb. Az utasok is, hathatott a kávé. A Pomponos viszi a szót, gyaníthatjuk, hogy valami fokozódó izgalmat takar a dumával, de az biztos, hogy egy ideje ő beszél. Mikor bekapcsolódunk, itt tart:
- …tőlem el is mehet a francba az összes kávéztató multi. Ha jó kávét akarsz inni, akkor a vidéki kis presszókba menj. Ott erősre főzik, nem csicsázzák. Nincs bájos cicuska habból a tetejére. Csak kávé van, erős és fekete. Ez azért van, mert vidéken még értik a lényeget. Az embert magát. Aki kávét akar, és csak kávét, nem valami cukiságot. Elkúrt egy világ ez, ahol édes kicsi lánykák a pult mögött percekig barkácsolják a világ legjobb meg legegyszerűbb drogját. Csinosak, aranyosak, szívesen megdugnád őket, de mire kiadják a kezükből a kávét, abból valami kilúgozott akármi lesz. Itt meg…nagydarab debella negyvenes csaj, semmi kedves mosoly, kávé fél perc alatt megvan, és a forró, és kiugrasz a bőrödből tőle. És hidd el a ez a nagymellű is kiugrasztana a bőrödből egy pillanat alatt, ha úgy hozná a szerencse…
Pomponos kérdően elhallgat, valami igenlő, egyetértő választ vár. Szemüveges kinyitja száját, aztán becsukja. Úgy tűnik, nem akarja azt mondani, amit mondani akart. Emiatt kicsit sután hangzik a mondandója.
- Hát, ugye, azért kipróbálnád, mi … vigyorodik el… - De igazad van, én is azt gondolom, hogy az ízek vidéken vannak. Nekem a sógorom hoz tőlük kolbászt, meg disznósajtot, hurkát. És azt hiszed ő csinálja? Egy frászt! Van ott egy hentes, majd az egész falunak ő csinál minden ilyet. Az valami elképesztő. Nem tudom, mibe mit rak, de az a kolbász…a fél falu vele vágat. Meg halat is füstöl. Pesten ilyet…Te, nyúlj már hátra, van ott egy zacskó, néhány szendvics, Jutka csinálta nekünk, együnk már, éhes vagyok…
- Nekünk…? – kérdez bizonytalanul a Pomponos. Szemüveges elmosolyodik megint:
- Nekünk. Neked is. Sajnál ám téged. Persze szid is mint a bokrot, de sajnál. Azt mondja, hogy hülye vagy, de baleset mindenkivel történhet. Úgyhogy Neked is csinált szenyát. Nyúlj már hátra érte.
Snitt
Most a hátsó ülés felöl látjuk Pomponost, ahogy hátrahajol a szatyorért. Látjuk, ahogy a szemét hirtelen elfutják a könnyek. Szándékosan húzza az időt, hogy társa ne lássa könnyes szemmel, de hiába, törölgeti, tovább potyognak. Végül, nincs mit tenni, tényleg és igazából elkezd sírni. Így ül vissza, kezében a szendvicses csomag.
Snitt
Szemüveges ránéz, nagyon zavarban van, nem tudja mit tegyen, aztán fél kézzel átnyúl. Megfogja Pomponos vállát, megszorítja, ott hagyja kezét egy kicsit. Csönd van. Később Pomponos kifújja az orrát, aztán benyúl a zacskóba, átnyújt egy csomagolt szendvicset Szemüvegesnek, észbe kap, visszaveszi, és elkezdi kicsomagolni, úgy nyújtja megint. Aztán egy másikat meg magának. Egyszerre harapnak bele, mert Szemüveges megvárja a társát az evéssel. Végül Pomponos nagyot szusszant.
- Bassza meg, az összes hülye faszt, mint én, meg az összes pinát, aki bekavar…na, csak nem válunk majd el…Hol vagyunk?
Szemüveges megkönnyebbülve válaszol:
- Egy órán belül ott vagyunk. Felkészültél? Kemény lesz ez. A tipp nagyon oké, de azért bármi közbejöhet. Nehogy beszarjunk a végén. Vegyük át még egyszer?
Pomponos kicsit, igazán csak kicsit gondolkodik:
- Ne! – mondja aztán – Átrágtuk elégszer…menni fog.
Szemüveges bólint, és váratlan gesztusként pacsira kínálja fel balját, Pomponos, meg rögtön reagálva odaüti a jobbját, aztán előre néznek, a kocsi gyorsít az út menti fákon látjuk, hogy fokozódik a tempó.
Snitt
Kívülről látjuk az autót, városi utcán gurul. Szemüveges és Pomponos a szélvédő mögött néz előre, még innen is látjuk, hogy feszültek. Az autó bekanyarodik egy kisebb mellékutcába, aztán Szemüveges leparkol. Mindketten a kocsiban maradnak. Csak a szájuk mozgását látjuk, onnan tudjuk, hogy beszélnek.
Snitt
A kocsi belseje.
- Öt perc – mondja Szemüveges.
Pomponos hátranyúl a hátsó ülésre hányt télikabátjáért, de a sapkát nem veszi fel. Szemüveges kiszáll, Pomponos is.
Snitt
Kívül látjuk a kocsi hátulját, Szemüveges kinyitja csomagtartót, kiveszi az oda behajtogatott téli dzsekiét, felveszi, aztán megint benyúl, két fekete valamit vesz elő, az egyiket Pomponosnak adja. Megint benyúl, most mélyebbre. Megint két valamit vesz elő, és ugyanúgy a társának nyújtja az egyiket. Aztán mindketten zsebre vágják a titokzatos tárgyakat.
Snitt
Most szemből látjuk őket. Pomponos belenéz társa szemébe, és vékony mosollyal annyit mond:
- Puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz…
- Hülye…Szemüveges picit felnevet, látszik, érti miért hangzott el ez a mondat.
Aztán lecsapja a csomagtartót, és elindulnak, eltűnnek egy kapualjban.
Snitt
A most következőket egy biztonsági kamera fekete-fehér, kicsit mákos képein látjuk. Egy bank belseje, a fiók valószínűleg még nincs nyitva, ügyfél sehol, az alkalmazottak, négyen (két férfi, két nő) a pultok mögött álnak, beszélgetnek, kezükben kávéscsésze. A nagy páncélszekrény, a fiókok nyitva, nemrég tölthették fel pénzzel őket.
Most hátulról a bank hátsó traktusából beront két alak. Homályosan látjuk, hogy arcukon símaszk, kezükben fegyver. Hang nincs, de látjuk, hogy az alkalmazottak rémülten húzódnak előre, egyikük elejti a kávés csészét. Kép jobb sarkából most előtűnik a biztonsági őr, de már fenn a keze, a hivatalnokok is, felszólításra valószínűleg, felemelik a kezüket. A két alak szája nyitva, mozog, alighanem kiabálnak. Az egyik alkalmazott a nyitott páncélszekrényhez szalad egy intésnek engedelmeskedve, kezdi kiszedni a kötegeket. Az egyik alak egy táskát dob felé, abba kezd rámolni. A másik háromból egy nő, a másik pisztolyos kéz intésének engedelmeskedve, a fiókokból kezdi rakni a pénzt egy szatyorba, amit odadobtak neki. A két tétlen hivatalnok, meg a biztonsági őr arccal előre lefekszik a földre. A pakolás gyorsan megy, a kamera képernyőjén egy óra mutatja az időt, látjuk, hogy egy perc telt el a fegyveresek megjelenése óta. Végeznek is, a két támadó megint kiabál, a z eddig pénzt rámoló alkalmazottak is gyorsan a földre fekszenek, a két alak, pedig, ahogy jött, úgy el is tűnik arra, amerre jött. A bankban csak a földön fekvők maradnak. Látjuk, hogy az egyik fekvő nőnek egészen felcsúszott a szoknyája, a háta mögött fekvő férfi most kicsit felemeli a fejét, és ezt bámulja.
Snitt
A kocsi belsejében vagyunk. Pomponos vezet. Mindkettőjük arca kipirulva, de aránylag nyugodtan ülnek. Országúton vagyunk, elmaradt már a város. Szemüveges kicsit fintorogva néz jobbra, balra. Pomponos ránéz egy pillanatra:
- Jól vagy? – kérdezi.
- A fene, asszem behúgyoztam kicsit…- mondja Szemüveges kicsit savanyúan. – Ott nem vettem észre…
- Mindegy az, megszárad az hamar… örülj neki, hogy nem szartál be, mart akkor gyalog jöhetnél…én nem szagolnálak….- és Pomponos felnevet, Szemüveges meg egy másodperc után vele nevet…
Snitt
Valahol útközben vagyunk. A kocsi belsejét látjuk. Pomponos vezet, gyorsan mennek. Szemüveges arcáról már eltűnt a zavart fintor. Megnyugodott teljesen. Most, úgy látszik, ő a szószátyárabb:
- Mondtam, hogy kell egy fél óra, mire lezárják a kivezető utakat. Sehol nem voltak. De meg kell állnunk majd, ahol megbeszéltük, kidobni a símaszkokat, átrámolni a pénzt, kidobni a szatyrokat. A pisztolyokat meg majd e csatorna hídjáról a vízbe. Nyárig azok ott lesznek az iszapban..
- Oké, úgy lesz, ahogy megbeszéltük – Pomponos kicsit szórakozottan válaszol, most ő figyel a vezetésre, nem tud sokat dumálni.
Snitt
Isten háta mögötti kis úton vagyunk, egy hídon áll az autó.
Snitt
Közelről látjuk, ahogy a két pisztoly csobbanva eltűnik a jeges vízben.
Snitt
Szemüveges és Pomponos a híd korlátját támasztják. Látszik a leheletük.
- Mennyi a lóvé, úgy ránézésre? – kérdezi Szemüveges.
- Körülbelül több mint sok. – Pomponos majdnem közömbösen válaszol. Aztán mindketten elmosolyodnak.
Snitt
Megint az autóban vagyunk. Nyugodt a tempó.
- Hétfőn jössz? – kérdezi Pomponos
- Csak tízre. Nincs első két órám. Te?
- Én már reggel. A tizenkettedikkel van nulladik órám. Infó.
Szemüveges bólint.
Snitt
Kívülről látjuk, ahogy távolodik az autó tőlünk.
Vége