Poétézisek
Írta: Horák Andrea Kankalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 320
Poétézisek
Szavakat gyerekjáték
egymás után rakosgatni,
ám gyöngysort fűzni belőlük
különleges mesterség,
melyhez
csak alázattal lehet felnőni.
*
Minél többet hangoztatja valaki,
hogy sokat tud,
annál kevesebbre képes,
mert
az öntömjénezés füstje
elhomályosítja a fejlődés útját.
*
Egy versformát
nem szükséges
(zárójelben)
magyarázni,
építőkövei mutatják meg
létjogosultságát.
*
Aki verset ír,
legyen titokzatos óceán,
hogy
a kíváncsi olvasó
mélybúvárként merüljön le
kincseit kutatni.
*
Valódi mélységet
az képes leghitelesebben átadni,
aki megjárta a poklot,
perzselődött kénköves tüzénél,
elgyötört testtel,
megtépázott lélekkel,
letisztult gondolatokkal tért vissza,
és van elég bátorsága
megmutatni gyengeségeit.
*
A költészet repülés.
A madár is
előbb szárnyakat növeszt,
csak utána merészkedik magasra –
élvezi a könnyed lebegést,
majd biztonsággal földet ér,
megpihen és új erőt gyűjt,
hogy később is szárnyalhasson.
*
Amikor valaki azt hiszi,
már mindent tud a költészetről,
akkor kerül legmesszebb
a Parnasszustól.
*
A költői cím
nem a jelen adománya.
Ha majd
a papírra vetett szó
szellemi hagyaték lesz,
értékét az utókor határozza meg.