Pipacsos délelőtt
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 264
PIPACSOS DÉLELŐTT
Senki emberfia nem volt a határban,
csak mi ketten jártuk a dűlőút porát.
Felhők figyelték minden mozdulatunk,
bámulták a hétfő két vándorát.
Ebben a szabad, szerelmes, vértelen világban
lehevertünk pihenni pipacsok pirosába.
Miénk volt szép hallgatásunk, miénk volt a dalunk.
Fentről továbbra is figyelték minden mozdulatunk.
Átöleltük egymást és szorítottuk,
hallhatta szívdobbanásom, én is az övét,
és sem isten, sem ember nem vehette el tőlünk
e délelőtt önfeledt örömét.