Írta: Gyöngyös Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 353
Petőfiről
„Burját keletre!” – reccsent az ukáz:
Császári szemben villantott mosolyt,
S mert Aradon sem volt megalkuvás,
Sok jó magyar pecsételt sorsa volt.
Honnan tudnánk, hogy kétezernyi nap
Burját létben mi gyötrelmet igért:
A száműzöttség miből mennyit ad,
Gyűlölt gyönyört vagy kín-keservet ért?
A mindent fedő, mély, opál homály
Emésztőjébe hulló szellemet
Új nyelve várja, prüszkölt borzadály
Öblíti nyelvét magyar vers helyett,
Mely ezután már csak hervadva hull:
Szükség-parancsra tanult oroszul!
Szűk, sűrű ködben lassan elenyész
Szózat, Himnusz, Szabadságharc, Haza.