Írta: Jousse Erzsébet
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 546
Petőfi nyomában a XXI. században
Igazi szív kell a lírához,
nem a tollat fogni nehéz,
kimondani, ami világos,
mikor gúnyt kacag a sötét.
Hogy ne bujdokoljon pusztába
kivetettség és fájdalom,
hogy kétszáz évvel teutánad
sem a népé a hatalom.
Most nincs a népnek prófétája,
habár Mózes is bujdokolt,
küzdöttél te is, mindhiába,
most az sincs, aki kardot fog!
Ezen a földön nincs hazája,
ki költő, s igazat dalol,
ahol a gazság ütött tanyát,
s árulóké a jutalom.
A bőségnek már kosara sincs,
széthurcolták azt már régen,
van hatalom kreálta bilincs:
szegénység sújtja a népet!
Itt nem könnyű költőnek lenni:
pengetheted a húrodat,
mert hazugságokkal szennyezik
be folyton a dallamokat.
Tört szárnyakkal a madár sem tud
repülni, csodálni Napot,
csak akkor lehet náluk kiút,
ha a nyomor majd zászlót bont!