Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 231
Pessoa háza
hangomból
díszes harangot öntenek valahol
óriás almafám beomlik
szilánkjai kaleidoszkópomba vándorolnak
amit látok nem én látom
nincs keservesebb mint vetített kép
a látomáson
itt ülök de ki tudja ez e a házam
mert milliárd szobában
otthon vagyok
de itt márványtömb közepében
udvaroamon lyukas vödörből spriccel az ég
és tükrözi önmagát mint egyre ismétlem én is
aki nem vagyok