Írta: Partmann Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 257
Pertussis*
Már megint veszélyes helyen jártunk…
A tiltótáblák erodált árnyékát kijátszva
lopództunk a lezárt szénbánya aszott ajkú,
estet ásító szájához, és lenéztünk a már
rég éhségtől dohos gyomorba. És ekkor a
bánya köhögni kezdett, vagy inkább, mintha
a föld köhögte volna fel létjogosultságunk
minden váladékát; az ifjúkori sebek varjába
ragadt gyermekkort, az ágak közhelyében
madárfiókák zuhanásba torkolló első
szárnypróbálgatását, az írásokba koptatott
szóközök perisztaltikáját, torkunkra foltként
szegett sikolyokat, génekbe kódolt évmilliók
másodpercekké pontosított reflexét, erővé
gyengült kételkedést, hegyek gőgjének miértjét,
erdők szimmetriájába illesztett fegyverlövéseket,
tantárgyakká nemesült szorongásokat, sablonnak
használt tükörképeket, végtelen ismétlésre állított
keresések ívét, és egy újabb adag hús szavatossági
idejének lejáratát – amikor mindig kihal egy faj…
(Pertussis: szamárköhögés)
XPrague