Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 281
Egy árnyék kihajol
az idő ablakán.
Távolt maszatolja
a torzuló arány.
Festett síkok csupán
a békés tűzfalak.
Amott az utcavég,
járdán derűs alak.
Nincsenek részletek,
fák lombja összeér,
hiába is szorul
homlokhoz a tenyér.
Így sem látni többet,
párhuzam összetart.
Horizontba göbbed
az égtükrözte part.
A madárka dala
is csönddé enyészik.
Tegnappá lesz a ma,
ég alja bevérzik.