Írta: Vörös István
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 372
Perben a világgal
Szóljunk a visszafojtott gyűlöletről,
mi a gyűlölködőben bent rohad,
és tévesen látja a dolgokat
torz önképe miatt odafentről.
Mert azt hiszi, bárki, aki megszólítja,
aki vitát kezdeményez vele,
rossz, és őneki igazság az élete,
az igazságot ő magával hordja,
de tulajdonképpen a szobra is lehetne,
csak sajnos senki föl nem ismeri,
milyen nagyok rejtett erényei.
A teremtés vele zárult kerekre.
Ezt ki nem mondaná, de érzi persze,
és rossz kedve van a világ miatt,
hogy eléje sorol be másokat,
pedig az ő szándékuk ferde,
törtetők, kiknek nem az érdemére
jött a sok-sok elismerés, hanem
mert osztoznak a titkos semmiben,
ezt ő pontosan látja, és bemérte.
Miért születik az ember vidékre?
Hogy a fővárosban kevés kapcsolata legyen?
A legfontosabb átlátni a tényeken,
tudni mindent, s nem venni a szivére.
Mindig mozog benne egy kis szemérem,
a büszkesége testvéröccse ez.
A benne támadó kísértetek
tanúskodnak majd igaz perében.