Patagónia kísérlet

Írta: Polónyi Tamás


Közzétéve 2 hete

Megtekintések száma: 65



Patagónia-kísérlet

Az üvegbúra területe hatezer négyzetméter, térfogata száznyolcvanezer légköbméter, hőmérséklete harmincöt celzius fok. A páratartalom mesterségesen fenntartott, hatvan-hetven százalék között mérhető. Az alanyok száma négy. Mind kitűnő egészségi állapotnak örvendő, ivarképes, hím, panina pathagonica, azaz patagóniai csimpánz. Általános anamnézisük szerint kölyökkoruk óta együtt, felnőttek nélkül szocializálódtak. Korábban csak a laboratóriumot és az ott dolgozó embereket ismerték többé-kevésbé. A patagóniai csimpánz a legintelligensebb, emberhez leginkább hasonlító majomfaj. A kísérletünk célja, az emberszabásúak eszközhasználati szokásainak vizsgálata a fajtársaktól elkülönült egyedeknél.
Hipotézisünk: az eszközök felismerése és használati módja független a tanult szokásoktól, az ösztönösen történik, tehát nem beszélhetünk klasszikus tanulási folyamatról.

Április 14., hétfő

Az első napon a csoport tagjai egymással tökéletesen együttműködve kezdtek gyűjtögetésbe új környezetükben. Megfigyelhetőek apróbb villongások, de az etológusunk véleménye szerint az új szituáció új hierarchiáért is kiáltott. Hármas vezet, annak ellenére, hogy Egyes egyértelműen a domináns hím, azonban eddig nem mutatta vezetésre hajlandóságát.
Az este során elhelyeztünk a búrában az ágak lehúzásához leginkább alkalmas kampós botokat, amelyeket felmenőik is készítenek és használnak a természetes élőhelyeiken, továbbá egy vödröt, mint idegen kísérleti eszközt.

Április 15., kedd

Ma a gyűjtögetés lassan haladt, eszközhasználat annak ellenére sem figyelhető meg, hogy a botok és a vödör is eltűntek. Nyilván a sűrű növényzetbe hurcolták. Hármas dominanciája alább hagyott. Kettes és Négyes rövid erőfitogtatást követően együttesen kerekedett fölé.
Egyes teljesen visszahúzódott, kimaradt a konfliktusból, békés szemlélője csupán társai versengésének. Több időt szentel a búra napfényes oldalán termő cukornád és tölcséres pálmalevelek tanulmányozásának. A mért adatok alapján a tesztoszteron szint az alanyoknál elérte a szaporodni képes egyedekhez mért száz százalékot.
Újabb kísérletet teszünk, ezúttal pattintott kőből készült magtörő kalapácsok beadásával.

Április 16., szerda

Kettes és Négyes veszekedéssel kezdték a napot, amely szövetségük felbomlásához
vezetett. A nap során az alanyok teljesen izolálódtak egymástól. Hárman bevették a búra egy-egy pontját, és ott töltötték a napot. Egyedül Egyes igyekezett mindegyikükkel kapcsolatot ápolni. Mindegyiküknek pálmatölcsérben vitt folyadékot.
Az etológus szerint ez a szokás megfigyelhető a vadon élő példányoknál is, egyfajta kapcsolat építési, békítési céllal. Tehát lefektethetjük, hogy ösztönös eszközhasználat tanúi lehettünk, hisz ezt Egyes – a felmenők ismeretének teljes hiánya miatt – nem tanulhatta.
Látogatása mérsékelt érdektelenség mellett zajlott. Ugyanakkor a kőkalapácsok is eltűntek. A búra hőmérséklete a nap folyamán lassan öt fokkal emelkedett, a páratartalom pedig tíz százalékkal nőtt. A számítógép keresi az okát, eredmény hetvenkét órán belül várható. A nap további részében nagyfokú inaktivitást tapasztaltunk az alanyok részéről.

Április 17., csütörtök

A nap elején bevezettük Hildát, a nőstény csimpánzt. Hilda szintén azonos nemű kortársakkal szocializálódott. Hipotézisünket kiegészítjük: a nőstény megjelenésével prognosztizálható a hatékonyabb táplálékszerzés, amely együtt jár az átadott eszközök használatának megkísérlésével.
A nap második felére a számításaink egy része bevált. Az imponálási lehetőség aktivitásra sarkallta a hímeket. Egyesünk pálmalevélből óriási méretű tölcsér alakú tömlőt készített, amelyet további pálmaleveleken gyűjtött folyadékkal töltött fel. Ezt az erdő párásabb, belső területeiről hozta. Igazán figyelemre méltó! A másik három alany korábban sosem látott mennyiségű élelmet gyűjtött. Igaz, eszközök és együttműködés nélkül. Az etológus versengésnek minősítette. Ugyanakkor mindhárman lelkesen ittak Egyes tömlőjéből. Majd a munka végeztével mind elfogyasztották a szüretelt borbogyó gyümölcsöket. 
Hildának szemmel láthatóan Kettes és Négyes keltette fel az érdeklődését, az ő társaságukban falatozott, Hármassal nem foglalkozott. Kettes versenyt evett Négyessel.
Egyes, a tömlő befejezésével kivonta magát a társaságból, pedig láthatóan érdeklődött Hilda iránt. Kettes magáénak tekintette a nőstényt és a tömlőt is.
A búra hőmérséklet-növekedése megszűnt. A hőmérséklet negyven fokon stabilizálódott.

Április 18., péntek

Reggelre Kettes kimúlt. A számítógépünk elemzése szerint a darabos folyadék, ami a szájából habzott kifelé, egyértelműen mérgezésre utalt, aminek a töményen habzsolt borbogyó gyümölcs erjedése lehetett az oka. Megjegyzés: a mérgezés szokatlanul intenzíven következett be. A többi alanyt láthatóan nem rázta meg a halála, Hilda innentől csak Négyesre koncentrált.
Naplóbejegyzés: a kísérlet félbeszakítását 5:1 szavazati aránnyal elutasítottuk. Hármas előbújt a mesterséges dzsungel mélyén lévő rejtekéből, és megközelítette az éppen násztáncát lejtő párt. Négyes pofon vágta, majd hangos ripakodással zavarta el. Úgy tűnt, nem annyira a nőstényt, hanem inkább az Egyes által épített tömlőt védelmezte. 
A konfliktus alatt Hármas pulzusa stabilan tartotta a százat. Négyes közel kétszer ilyen magas szívveréssel operált.

Április 19., szombat

Az éjszaka folyamán Négyesnél légzési elégtelenség miatt szívleállás következett be, amelyre nem tudtunk időben reagálni. Újabb veszteség. Az okok felkutatására a test analízisét lézer scannerrel megkezdtük. Emellett kikértem az alanyok anamnézis adatait. 
A hatalomban támadt hiátus beálltával Hármas előmerészkedett, és meglepetésünkre elüldözte Hildát a tömlő közeléből.
A számítógép időközben végzett a levegő hőadatainak elemzésével. Ebből kiderült, hogy a búra területének csaknem a mértani közepén található a hőnövekedés forrása. Drónt juttattunk a légtérbe, hogy felkutassuk a forrást, amit meg is talált. Meglepetésünkre az elveszett eszközökkel együtt.
Az esőerdő közepén egy mesterséges kis tisztáson a kampós botokból épített „bográcsállvány” meredt az égnek, amelyről a vödrünk lógott egy rögtönzött tűzhely fölé. Alatta száraz leveleket gyújtott meg valaki, vélhetően a pattintott kőszerszámok segítségével, amelyek mellette hevertek.
A drónunk analízis funkcióval megállapította, hogy a vödör körül, hajtogatott pálmaleveleken nagy mennyiségben metilalkohol található, amelyet a színe alapján borbogyóval „ízesítettek”. Mellette cukornádtörmelék szerteszét.
Az előzményadatokból Egyesről kiderült, hogy a korábbi lakóbúrája közvetlenül a labor mellett volt, ahol többek között cukornádból nyertek ki cukrot, illetve azt erjesztésre használták. Közben Négyes adatait is feldolgozta a lézer scanner: akkut metanolmérgezés, talán akkor Kettes is…? Mire összeálltak számunkra a szörnyű események darabjai, már késő volt. Hármas habzó szájjal, mérgezéses tüneteket mutatva hevert a kiürült tömlő mellett.

Egyik utolsó, görcsös rándulásával éppen abba az irányba fordította a fejét, amerről Egyes és Hilda kézen fogva, láthatóan vidáman előjöttek az erdőből. Mintha csak annak örülnének, hogy a hipotézisünk és a kísérlet egyaránt megbukott.