Írta: Csák Gyöngyi
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 251
Parton
van-e, mi nem változott szavakká,
tengeridőbe loccsanó kővé, kaviccsá,
maradt-e annyi nincs még,
amit az álmok ragasztóanyaga
összetarthat,
lehessen halvány reménnyé
a felsíró kézben, amelyik érte
a lét rongyos könyvét
elölről újra fellapozza?