Párhuzamos
Írta: András Adél
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 91
Párhuzamos
Nem jó érzés a férje mobilját babrálni. Persze máskor is használja, arról szokott telefonálni, belefér a céges keretbe. De ez most más. A férje háta mögött, titokban. Ritka, hogy egyáltalán kéznél van a készülék, hiszen a férje mindig magánál tartja. Most a garázsban szerel a drága, így szabad a pálya. Gyorsan rákattintott a legutóbbi hívásokra. Ismeretlen, céges nevek tömkelegében rögtön kiszúrt egy gyanús számot: Móni manó. Tehát így becézi, manó. Tegnap egy hívás, két napja is, múlt héten három… Ki ez?! Letette a telefont, és elgyengülve lerogyott a vécéülőkére; a fürdőbe bújt el, ha a férje véletlenül bejönne a házba.
Újra kézbe vette a telefont, és most már kimeredt szemekkel pásztázta végig a híváslistát. Mi lehet ez a két vezetékes szám? Rákeresett a neten: Karsai Bt., vendéglátás, Rózsa Bt., virágkiszállítás. Ezeket hívta rögtön azután, hogy azzal a Mónival beszélt. Furcsamód ez még jobban padlóra küldte, mint maga a tény, hogy megcsalják. Neki bezzeg virágot rendel, vendéglőbe viszi! És a saját feleségét? Idejét sem tudja, mikor ültek be utoljára egy vacsorára. Szeret főzni, de néha jó lenne szépen felöltözni, kiszolgáltatni magát. Hát Móninak megadatott, kicsíphette magát, elmehetett az étterembe. Az ő férjével!
Lássuk csak, melyik nap is volt ez! Múlt csütörtök. Aha! Projektzáró értekezlet, úgymond.
Szombaton kérte a férjét, menjenek együtt a piacra. De a férfi inkább elugrott azalatt az autósboltba. Állítólag. Erősen koncentrált, és hirtelen beugrott, hogy a férje autója pontosan ugyanúgy állt a ház előtt, amikor hazaért a piacról, mint amikor elment. Na most, ha boltban járt közben, akkor nem áll vissza ugyanabba a szögbe. Talán nem is ment sehová, talán hozzá jött valaki arra a 2-3 órára.
Hétfőn fodrásznál járt, és mily véletlen, a férje épp hétfőn maradt home office-ban.
Tegnap pedig úgy vette fel a mobilt, hogy rögtön kifordult vele az ajtón, s a kertben beszélt. Hirtelen az elmúlt hetek számtalan, jelentéktelennek tűnő gyanús apró mozzanata nyert értelmet. Mindig bízott a megérzéseiben, most is zsigereiben érezte, hogy igaza van, belépett egy harmadik az életükbe.
– Hatra kell mennem az alkatrészért az autósboltba. Velem jössz? – nyitott be a férje.
Naná, hogy vele megy! Nem engedi, hogy ezt a délutánt is azzal a nővel töltse.
– Szívesen elkísérlek, mára én is végeztem a melóval. Kiállhatok az autóddal, látom, betolattál. Mindig ugyanúgy parkolsz? – tette hozzá csak úgy mellékesen.
– Ugyan, dehogy! Ahogy sikerül.
„Hát persze, hogy nem állsz be ugyanúgy! Nem jártál te sehol szombaton. Megrendelted telefonon azt az alkatrészt. Ha egyáltalán van rendelés.”
Némán indult az utazás, a férje szemét rángatva reagált a sok pirosra, kormányt irányító jobb keze kissé remegett. „Nincs itt semmilyen autósbolt, lebuktál” – gondolta, mikor látta, hogy a belváros felé veszik az irányt.
– Átvették a múlt héten befejezett projektet? – törte meg a csendet.
Tudta, hogy a férje vezetés közben nem képes másfele figyelni – tipikus pasi –, automatikusan, gondolkodás nélkül fog válaszolni.
– Milyen projektet? Egy hónap van zárásig.
„Úgy, szóval csütörtökön projektzáró bulit tartottak egy be sem fejezett projekthez?”
Újépítésű, elegáns épület előtt álltak meg számos parkoló autó mellett. „Jó nagy forgalom van ebben a boltban így zárás előtt.” Kíváncsian követte férjét az épületbe. Kis, kellemesen meleg terembe érkeztek, divatosan terített asztalokkal, hatalmas őszirózsacsokrokkal. Imádta az őszirózsát.
Az étterem zsúfolásig megtelt, és meglepetésére észrevett egy ismerős arcot. Angi! Öt éve nem látta, mióta Kanadába költöztek. Nem is említette, hogy hazalátogatnak. Ott meg Mukiék, hú, velük sem találkozott az unokájuk keresztelője óta. És Marci és Katiék… Mi ez itt?
Csinos, harmincas nő sietett feléjük.
– Karsai Móni vagyok, a Két manó vendéglő tulajdonosa – nyújtotta kezét. – Érezzétek jól magatokat!
– Meglepetéés!!! – zúgott fel egyszerre a terem, miközben jobbról-balról újabb rég nem látott kedves ismerősei bújtak elő. – Nagyon boldog 50. szülinapot!
***
Olyan izgi a férje mobilját babrálni. Persze máskor is használja, arról szokott telefonálni, belefér a céges keretbe. De ez most más. A férje háta mögött, titokban. Ritka, hogy egyáltalán kéznél van a készülék, hiszen a férje mindig magánál tartja. Most a garázsban szerel a drága, így szabad a pálya. Gyorsan rákattintott a legutóbbi hívásokra. Ismeretlen, céges nevek tömkelegében rögtön kiszúrt egy gyanús számot: Móni manó. Tegnap egy hívás, két napja is, múlt héten három… Ki ez?! Letette a telefont, és leült a vécéülőkére; a fürdőbe bújt el, ha a férje véletlenül bejönne a házba.
Újra kézbe vette a telefont, és most már kimeredt szemekkel pásztázta végig a híváslistát. Mi lehet ez a két vezetékes szám? Rákeresett a neten: Karsai Bt., vendéglátás, Rózsa Bt., virágkiszállítás. Ezeket hívta rögtön azután, hogy azzal a Mónival beszélt. Ó, biztos szülinapi meglepit szervez, vendéglőbe mennek! Szeret főzni, de néha jó lenne szépen felöltözni, kiszolgáltatni magát. Vajon mikorra tervezte? És virágot is rendelt. Biztos őszirózsát, tudja, hogy az a kedvence.
Lássuk csak, melyik nap is volt ez? Múlt csütörtök. Aha! Projektzáró értekezlet, úgymond. Jó kifogás, biztos ez idő alatt nézte meg az éttermet.
Szombaton kérte a férjét, menjenek együtt a piacra. De a férfi inkább elugrott azalatt az autósboltba. Állítólag. Erősen koncentrált, és hirtelen beugrott, hogy a férje autója pontosan ugyanúgy állt a ház előtt, amikor elment a piacra, mint amikor visszaért. Na most, ha boltban járt, akkor nem áll vissza ugyanabba a szögbe. Talán nem is ment sehová, csak szervezkedni akart a háta mögött.
Hm, lehet, hogy barátokat is hívott.
Hétfőn fodrásznál járt, és mily véletlen, a férje épp hétfőn maradt home office-ban.
Tegnap pedig úgy vette fel a mobilt, hogy rögtön kifordult vele az ajtón, s a kertben beszélt. Hirtelen az elmúlt hetek számtalan, jelentéktelennek tűnő gyanús apró mozzanata nyert értelmet. Mindig bízott a megérzéseiben, most is zsigereiben érezte, hogy igaza van, 50 éves szülinapi parti készül.
– Hatra kell mennem az alkatrészért az autósboltba – nyitott be a férje.
„Autósbolt a csudát! Vendéglő lesz az.”
– Szívesen elkísérlek, mára én is végeztem a melóval. Kiállhatok az autóddal, látom, betolattál. Mindig ugyanúgy parkolsz? – tette hozzá csak úgy mellékesen.
– Ugyan, dehogy! Ahogy sikerül.
„Hát persze, hogy nem állsz be ugyanúgy! Nem jártál te sehol szombaton. Megrendelted telefonon azt az alkatrészt. Ha egyáltalán van rendelés.”
Némán indult az utazás, a férje szemét rángatva reagált a sok pirosra, kormányt irányító jobb keze kissé remegett. „Nincs itt semmilyen autósbolt, lebuktál” – mosolygott magában, mikor látta, hogy a belváros felé veszik az irányt.
– Átvették a múlt héten befejezett projektet? – törte meg a csendet. Tudta, hogy a férje vezetés közben nem képes másfele figyelni – tipikus pasi –, automatikusan, gondolkodás nélkül fog válaszolni.
– Milyen projektet? Egy hónap van zárásig.
„Úgy, szóval csütörtökön projektzáró bulit tartottak egy be sem fejezett projekthez? Hihi, jó vicc.”
Újépítésű, elegáns épület előtt álltak meg számos parkoló autó mellett. „Jó nagy forgalom van ebben a boltban így zárás előtt” – kuncogott. Kíváncsian követte férjét az épületbe. Kis, kellemesen meleg terembe érkeztek, divatosan terített asztalokkal, hatalmas őszirózsacsokrokkal. Imádta az őszirózsát.
Az étterem zsúfolásig megtelt, ő pedig kíváncsian pásztázta a tömeget ismerős arcokat keresve. Nem talált senkit. Lehet, hogy csak romantikus páros vacsi lesz? Lehajolt, hogy megigazítsa a harisnyáját, hadd legyen az eseményhez méltóan kifogástalan a külseje. Amint felemelkedett, elhűlve látta, hogy egy csinos, harmincas nő kapaszkodik párja nyakába.
– Ő… ő itt Móni – hallotta valahonnan az éteren túlról férje hangját. – Ne haragudj, nem így szerettem volna megmondani, de… hat hónap óta együtt vagyunk.
Elhangzott a Hetedik az A Bátrak Viadala c. rendezvényén