Párhuzamos világok
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 429
Párhuzamos világok
Nem elég a múltnak öröme,
kell az ölelő, tiszta jelen;
de bizony abban is hinni kell,
a jövőnk értelem, érzelem.
Talán egy másik dimenzió,
az elmentek várnak valahol;
anyám újra fiatal nő, óh,
és apám a műhelyben dalol.
Velük élhetek megint, nekem
az kell, merthogy kisgyerek leszek;
de a párhuzamos szép jelen
csakis utódaimmal kerek.
Nem lesz hívem aggódás, bánat,
néptáncot jár bokrétás énem;
áldott szívem zuhogóbb, tágas,
a szabadság kékebb az égen.
Feljárok majd oda, szelekkel
flörtölök, hancúrozom sokat,
gyűjtöm, megoldom, dédelgetem
a valós és édes gondokat.
Költészet szül békét, igazat,
keringőzik pirkadat, álom;
sírásban, csókokban íz, zamat,
letisztult szavatokra vágyom.
Ily átlépős jövőt álmodtam,
ezt igazítom múlthoz, mához;
ott egy jó törvény alapján csak
költőkből lehetnek királyok.