Írta: Bödecs László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 266
Parental Crisis
Először, mikor nem állt mellém anyám
is úgy tűntem, mint aki mindent értett:
Egyedül maradsz, nem tesz senki érted.
Végül úgy is szemedbe néz a magány.
Talán nyáron vagy november első fagyán,
nem tudok részleteket, nem vagyok sértett,
de mint akit a felejtés éltet,
otthagyod, ami volt a szobád falán.
Felnőtt és disznó leszel csörszögsz az ólnál,
kiérdemled, mintha hálátlan volnál,
hogy magad vagy, amikor a halál
és egyéb rémek jönnek, hogy véred ontsák.
De aztán el is mosolyodsz bolondság,
veled lesz, amikor jön, megtalál.