Paradoxon
Írta: Nászta Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 319
Paradoxon
Ha te sem, Uram akkor kicsoda
ment meg minket attól a csoda
szertelen léttől, amivel megvert sorsunk,
vagy ki, minket e sártekén?
Ha nem vagy, Urunk,
kinek a fülét ütjük-szórjuk,
fájásainkkal bekiabáljuk
az űrt, vagy a semmit?
Kétségbe vonjuk önmagunk.
Ki ordít belőlünk ilyen veszettül?
Ez lenne az a lárma, mibe
a mindenség is belecsendül
s elnémul egy órára a menny?
Önmagába hull, visszafele él
ember, állat, s halállá érve
a semminek szoborodunk?
Jó volt mégis ezt végigélni.
Bár sírásainkkal, Istenünk,
Téged dicsérhetünk.
Majd azt mondod: Velem vagy, látod?
És megjelenünk vérző sebekként
arcodon, mint rávésett ráncok.
2016.06.29.