Para-bola
Írta: Hepp Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 334
Para-bola
Június megint. Nyilára tűz a nyár,
s a nyurga út repít a fényeken,
morogva húzza szürke vas-szamár
beléfeszült, időtlen lényegem,
villanásnyi képeken így szalad
minden pillanat, vágatlan filmszalag.
Repít a tört idő, s az értelem
önmagát magába görbítő kvazár,
kitért imám halódni térdelem
még e görbe körbe, csendje összezár,
idő, s a tér, s a parttalan tudat
sem mutat jövőbe font utat,
a hit se hisz, a bűn se baj.
De szép…
A semmi visz, csak álmok szerteszét,
s mint portékájukat a jó szatócsok,
lányok árulják a kósza csókot.