csak arra tudtam koncentrálni ahogy a lemenő nap ráveti magát a tehetetlen szobára amelyen megbénult csend ült hiába kerestem a karmolások nyomát a darabokra tépett gyereken most csak két szülőt látok szögesdróttal kerített homlokukba saját territóriumukat járják és észre sem veszik a rácsokon kívül álló néma döbbenetet de rájöttem két papír oroszlánból képtelenség sablon-családot hajtogatni.