Pápay Eszter - Nővalómhoz
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 477
Pápay Eszter: Nővalómhoz
Hibás magból születtél, mondották a bölcsek. Izmaid hitványak, értelmed csekély.
Erkölcsöd is gyarló: akartad az almát. Jogos következmény, hogy szolgamódja élj.
S ha urad-parancsolód szintén alávetett, jó vigasza voltál, hogy lehet még alább.
Kénye-kedve szerint mégis van hatalma, itt, ezen a földön; rajtad legalább…
Megszoktad, –mert így volt viselhetőbb–, hogy értéked alkutárgy, mint az állaté;
és róla a vita úgy folyik könnyedén, mint tanyák árkaiban a lucskos trágyalé.
S tudtad jól, hogy ebben a viszonyban mit jelent egy arasz, mint hímtagnyi hiány.
Megtanultad rögtön, épp csak megszülettél – legyintett az apád: nem ember, csak lány.
Neveztek démonnak, ördög szajhájának, bűnödről vallattak, voltál bár ha szűz –
sóvárgó csuhások mondták: istentelen! Elemésztett torz vád, s zsoltár-máglyatűz.
A tudás fényét rejtették előled. Ismereted bűn volt, vétkes árulás.
Szemellenzők mögött jobb igásló voltál. Tartották a gyeplőt: nézhetsz, csak ne láss!
Aztán felfedezték: munkád ára olcsó. Számodra a bérből kevesebb elég.
Ennyi járhat neked. Úgysem tiltakozol. Legfeljebb az arcod hevesebben ég.
Éppúgy, mikor éppen havi ciklust nyögtél, s rád került a stigma: vérfolyása van!
Később mosoly gúnyolt: hisztis most a drága! Harapós a kedve, a szex is tárgytalan.
Mert –igazat vallva – tested nyilván tárgy lett. Filmé, reklámoké; s egyéb szer helyett
kéznél lévő eszköz, feszültségek ellen, ha hites párod fürgén beléd élvezett.
Szültél kínok között, művi indítással, problémaelemként, gépsor-rendszeren.
Kiszolgáltatottan, háton fekve, bénán. Hogy a doktor úrnak kényelmes legyen.
De múltad és jelened törhetetlenné tett. Erősebb vagy, érzed, most, mint valaha.
S forrásoddá érett, mi hajdan elgyengített. Nincs ebben gyűlölet. Se pokol- panama.
Kacagod, ha hallod: „kifordulsz magadból”. Érzed, hogy helyeden most vagy igazán.
S nem holmi trendszerű, modern bódulatból, mit a világ kínál az orkok piacán.
Eltitkolt ősanyád, Lilith szólított meg: emberek uralmát ne tűrd magadon!
Nincs mért megalkudnod. Nem vagy alábbvaló. Öntudatod szentség. Derű. S hatalom.