Pannonhalmi vándorének
Írta: Csontos Márta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 205
PANNONHALMI VÁNDORÉNEK
Kék fátyolba emel
a levendula-szín ének,
s a vár távoli sziluettjén
a lehulló sugarak megégnek.
a levendula-szín ének,
s a vár távoli sziluettjén
a lehulló sugarak megégnek.
A domb túloldalán
szőlőtökék közé kotor a szél,
nem leli az élet lenyomatát,
a bokrokban hiába keresgél.
szőlőtökék közé kotor a szél,
nem leli az élet lenyomatát,
a bokrokban hiába keresgél.
A gyermek, ki biztos kézzel
fogta a petrencés rudat,
eget ringatott vállán,
s kacagva angyalok után szaladt.
fogta a petrencés rudat,
eget ringatott vállán,
s kacagva angyalok után szaladt.
Ilon’ riadt volt, de elszánt,
szemében Szinnyei vászna,
s ha a sarlót ecsetre cserélte,
színeket váltott a barázda.
szemében Szinnyei vászna,
s ha a sarlót ecsetre cserélte,
színeket váltott a barázda.
Az idő vándorbotját
könnyen meríté homokba,
vén komódja tetjén
táncba forgott az inga.
könnyen meríté homokba,
vén komódja tetjén
táncba forgott az inga.
’56-ban anyját padlóra
csendesítette a halál,
s látta, amint a hideg
test semmibe emigrál.
csendesítette a halál,
s látta, amint a hideg
test semmibe emigrál.
Corpus Christi, őrölte
ajka zátonyán a misét,
a távoli ikonok körvönalán
a mennyei ígéret elvetélt.
ajka zátonyán a misét,
a távoli ikonok körvönalán
a mennyei ígéret elvetélt.
Templomkövek merülnek el
a térben, zúg a körmenet.
Zarándok arcok követnek,
Édenből szakított levelek.
a térben, zúg a körmenet.
Zarándok arcok követnek,
Édenből szakított levelek.