Pammer Stella - Közjáték
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 284
Pammer Stella: Közjáték
Júlia alig látható mosollyal, magabiztosan állt a tükör előtt. Tetszett neki, akit látott. Visszafogott, mégis figyelemfelkeltő volt az öltözéke. Fekete pantallóhoz egy kézzel kötött méregzöld kardigánt választott. Vajszínű ingblúza első gombját nyitva hagyta, így láthatóvá vált nyakában a finom gyöngysora, amely összeillett a fülbevalójával. Frissen szárított haján megcsillant az első tavaszi napsugár. Örült, hogy a mai napon nem kell az óráját figyelnie, nem kell rohannia vagy idegeskednie, hogy elkésik valahonnan. Csupán a maga elé tűzött feladatokat tartotta fontosnak. Ellépve a tükör elől felcsatolta karóráját, leheletnyi parfümöt tett magára, és táskáját a vállára húzva kilépett a lakásból. Ütemesen, de ráérően ment a megállóba. Néhány perc várakozás után fel szállt a villamosra. Telefonján követte az útirányt. Tegnap délután fejezte be a tavaszi szelektálást. Összegyűjtötte az évek során felhalmozódott szemüvegkereteket, amelyeket most jótékony céllal visz az önkéntes orvosi adomány gyűjtésre. Leszállást követően az utca másik oldalán egy sportos, vele egykorúnak tetsző férfire lett figyelmes. Nem volt tolakodó, de folyamatosan figyelte és tartotta az irányt és az általa diktált sebességet. Júlia előszőr nem tulajdonított ennek túl nagy jelentőséget. Hát, neki is kell valahol közlekednie. – gondolta. Aztán próbára tette az érzékszervét, remélve, hogy nem képzel be olyat, ami nincs is. Lassította lépteit, egy pillanatra megállt, kutatva táskájában. A férfi is meg-meg állva alig haladt előre, láthatóan nem akarta szem elől téveszteni Júliát.
Nem létezik, hogy rossz-szándékú lenne, esetleg egy szatír. Talán ismer, és én nem tudom, ki ő? – kérdezte magától. Pedig olyan szépen indult a nap. Esetleg még egy kis flört is beleférne? – játszott tovább a gondolataival. Á, Júlia! Annyira naivan romantikus vagy. Tele van a város szebbnél szebb, fiatalabbnál fiatalabb nőkkel. Majd pont veled akar kikezdeni valaki! – korholta magát.
És itt véget is ér az el sem kezdődött történet. Hiszen közben észrevétlenül megérkezett a célponthoz. Benyitott az épületbe, a recepción eligazítást kért, hova adhatja le a portékákat. Annyira el volt foglalva a maga tennivalójával, hogy megfeledkezett a titkos kísérőjéről. Pár perc alatt végzett és kifelé tartva a fogadó pultnál megpillantotta az ismeretlen férfit.
Erre nem számítottam. Fenébe, a meglepetésemet sem tudtam elrejteni. Elárultam magam! - dühöngött magában. Igyekezett rendezni a sorait, és határozott lépésekkel indult a kijárat felé.
A férfi azonban kellemes hangján jelezte, egy pillanat figyelmet kér. Júlia elcsodálkozott, akaratlanul is megállt.
- Ismerjük egymást? – tette fel a jól bevált üzleti kérdést.
- Nem, nem hinném. – válaszolt a férfi mosolyogva, de még a távolságot tartva.
A villamoson figyeltem föl önre. Látszik, jóban van önmagával. Meghívhatom egy kávéra?
Júlia egy pillanatra azt gondolta álmodik. Tetszett neki a spontán helyzet, de az ösztönei megálljt parancsoltak.
- Nagyon hízelgő, amit mond, de köszönöm, a meghívással nem élek. Maradjunk annyiban, hogy kézfogással elköszönünk egymástól.
A férfi fogadta a kéznyújtást, majd udvariasan kinyitotta az ajtót, és ellenkező irányokban folytatták az útjukat.
Júliát csak vitték a lábai az úton, fogalma sem volt merre tart. Mint egy végtelenített film, folyamatosan ismétlődött a fejében az esemény. Próbálta megfogalmazni az érzéseit.
Bele kellett volna mennem a játékba? Legalább egy beszélgetés alatt megismerhettem volna. Na, de miért is kellett volna megismernem? Akarok tőle valamit? Tiszta hülye vagyok! Kell nekem egy jó kis kalamajka? Tegyem tönkre az életem? Tönkre teszem? Bántsam meg a férjemet a semmiért? – cikáztak fejében a kérdések.
Barátnőjével együtt ebédeltek, akivel megosztotta a délelőtt történteket. A másik nő irigykedve fejezte ki sajnálkozását, hogy ő, miért nem részese hasonló szívmelengető kalandnak. Júliának jól esett elmondani és hallani a sztorit. Segítette a döntését. Este elmeséli majd a férjének, kíváncsi lesz, hogy vélekedik az esetről.
A férje csendben hallgatta végig. Máskor még öt másik dolgot csinál beszélgetés közben. De párja most csak rá figyelt. Vajon ösztönösen érzi, hogy érintett a férfi hiúsága? – tűnődött Júlia. No, mind egy, most már belekezdtem, befejezem. Ha másra nem jó az eset, mint, hogy egy kicsit felrázza, már megérte. - mosolygott magában.
Objektíven, minimális érzelmi töltettel mesélte, de a végén, még is egy pillanatnyi csend állt be. Remélem, egyszer megtudom mi játszódott le benne – támadt fel a kíváncsi nő Júliában, amikor férje illetődötten megszólalt.
- Köszönöm, hogy elmondtad, szeretlek, és kezet csókolt.