Palingenia
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 133
Palingenia
- tiszavirág az élet-
Az idő a múltat nem sírja vissza,
amikor az imágó eszmélni kezd.
Élj hát- súgja ösztön, az örök nimfa,
mert a jövő a múlással megijeszt.
A vágy a pillanat nektárját issza,
bár a vén folyó súgja: el ne siesd,
ám villódzó fénye oly hívón tiszta,
(l)árvaságod éveit hát most fizesd!
Tudd, csak egyetlen az igazi násztánc.
Kora esti csendben hallgat a végzet,
ami rezzen, csak néhány parti nádszál.
Az édes mámorban talán átérzed,
a mély iszap-években erre vártál:
repülni az egyetlent, míg bevégzed.
első közlés