Óvodás koromban
Írta: Krupa Sándor
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 83
Óvodás koromban
Óvodás koromban nagymamámék udvarában laktunk, az ő házuktól néhány méterre, a világ legszebb szoba-konyhás házikójában.
Apukám egyszer épp a házunk kacsalábát olajozgatta, mert napok óta nyikorgott, én pedig ültem a tévé előtt a kis fonott székemben, vártam, hogy elkezdődjön az esti mese. Megjelent drága barátom, a tévémaci, a szokott zenére mozogva fogat mosott és gargarizált, de most nem bebújt a paplanja alá, hanem elkezdett lemászni a tévékészülékünk ajtó felőli, hátsó lábán. Miután lemászott, beült az ölembe a testvérpótló alvómacim mellé, amit Zsuzsikától kaptam, és együtt néztük a híradót hármasban. Kérdezgettem a tévémacit erről-arról, például hogyan tudja a papucsát olyan varázslatos módon felvenni, szinte rárepül a lábára, de válasz helyett az esti mese zenéjének a dallamát kezdte el dörmögni.
Gyorsan megunta a híradót, felkelt, kicammogott a konyhába, kis motoszkálás után visszaballagott egy üveg őszibarackdzsemmel, amit a nagymamámtól kaptunk ajándékba. Figyelmeztettem a tévémacit, hogy vigyázzon, ha el kezdi enni, nem fogja tudni abbahagyni. Nem hallgatott rám. Letépte a celofánt, és majszolgatni kezdte. Addig abba sem hagyta, amíg el nem fogyott mind.
Próbálta kinyalni a befőttesüveget, de a kis, rövid nyelvével nem érte el az üveg alját, kiment, keresett egy kanalat, és azzal kapirgálta ki a maradékot.
Az udvarról behallatszott, hogy apukám valamiért mérges lett, szidni kezdte a kacsalábat, és azt is, aki kitalálta. A tévémaci a kiabálástól megijedt, gyorsan fölmászott a televíziókészülék lábán, és szőrén-szálán eltűnt.
Lehet, hogy nem szép dolog az árulkodás, de az első adandó alkalommal elmeséltem a szüleimnek a tévémaci esetét az őszibarackdzsemmel.
– Sajnos rossz hírem van! – mondta apukám másnap a reggelinél. – Tegnap a tévéhíradó esti kiadásában bemondták, hogy a tévémacik egyre több helyen elhagyják a televíziókészülékeket, és különféle csínytevésekkel bosszantják a gyermekek szüleit. Valószínűleg a dzsem és a méz illatára, valamint a játékmackók csalogatására jönnek ki a tévéből, ezért a mézet, dzsemet jól el kell zárni, a játékmackókat pedig postai úton be kell szolgáltatni a szocialista államnak.
Amikor sorban álltunk a postán, apukámhoz odajött egy munkahelyi ismerőse.
– Sanyikám, te mit szólsz ehhez a tévémacis ügyhöz? Nálunk a tévémaci Évike hajába nyírt bele egy ollóval. Csak egy pillanatra hagytuk egyedül.
– Akkor ti szerencsésen megúsztátok – mondta édesapám. – Nálunk a tévémaci ellopta a nagyapa légpuskagolyóit, a homokozóban találtunk meg belőle néhányat. Nemrégiben a feleségem rúzsával összefirkálta a nagy állótükrünket. Lacika látta, hogy a tévémaci volt. A cukortartóba pedig sót rakott a kis tréfamester, a sótartóba pedig cukrot. Tegnap betelt a pohár, a tévémaci megevett egy egész üveg őszibarackdzsemet, ami egy hónapra volt betervezve.
– Azt beszélik, hogy az imperialisták keze van a dologban, ők csináltak valamit a tévémacikkal – mondta a munkatárs.
Amikor ránk került a sor, a csomagfelvevő hölgy, aki ismerte apukámat valahonnan, azt kérdezte tőlem, hogy miért pityereg egy ilyen nagyfiú, majd nevetve kérdezte apukámtól, hogy miért ad fel saját magának csomagot? Kérte, hogy javítsa ki a címzést, mert elrontotta, a feladó és a címzett ugyanaz.