Írta: Gyöngyös Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 296
Petőfi „most”-ját választottuk újra
s e választás nem lesz többé „soha”.
Még lehet hős, ki takarodót fúj ma,
a korszakunk akármily mostoha.
Szabadságért legyen lelkedben oltár:
Tömjénezd s égjen rajt örökre mécs!
Legyen e dal a hősökért egy zsoltár,
hogy harcod ellen s ellenük ne véts!
Különbség van a korszakok között:
Melyikben több a kínzó sérelem,
népünk melyikben jobban üldözött
és rablók ellen inkább védtelen?
A „most”-ot -- mondd – választanád-e ma?
Választanád-e újra sorsodat,
mely hazádtól ismét megfosztana?
A célt megérné-e az áldozat?
Igy latolgat a titkos gyávaság!
A rendületlen hős nem mérlegel,
bár létparancsa balsorsába hág
és száműzötten létét veszti el.
Tudjuk, Petőfi mennyit áldozott:
A Szabadság eszméje annyit ér!
Elérhetetlensége megszokott,
s amíg elérni vágyjuk, addig él!
(2O16 okt.)