Ott állunk
Írta: Tóth Gabriella (Toga)
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 465
Ott állunk
Én, és én, és én,
mi mindahányan,
majd ott állunk
veled a vártban,
de addig
gyengélkedő kezedbe
istrángot adunk,
kóchajad tövébe
szilánkot fűzünk,
dermedt csended
mögé árnyakat űzünk,
meghajtjuk a vizet,
és folyóvá duzzasztott
lavinánk sepri avaros
jövőd, és perelve, telente
húzunk skótkockán strigulát,
fognyomot veszünk,
és ferdére vakolt falat
meszelünk fehérre,
hajtűnyi csendre vágyva,
ordítunk egymásra.
És mikor elérkezik a várt,
zsebbe tesszük,
mint háromszögre hajtott
maníros zsebkendőt.