Írta: Kovács Attila
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 275
Őszülés
köd szaggatja az időt
pillanat
szivárog a töredékek közé hirtelen
s ég
elmémbe hiányos mozaikként csapódik
a gondolat
kérdőjelek tágítják a foltokat
lyukat éget belém az értetlenség
miértjeimre
a falak választalanok
nappal és éj a némasággal
dacolva
dadog
csak a kérdéseim ölelnek
a fogam
vacog
simítanak az álmok
felcsapó
s kihunyó lángok
életem kenyere
keletlen
kovászom
sűrű
vászonnal lefedve
fázom