Írta: Kasza Béla
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 442
Ősznek lengetői
Istennel szépek vagyunk,
mint májusi erdők lázas lombja,
együtt hintünk ébredést
még fénytelen hajnalokra.
Kirándulás közben
- rá se ránts - eltévedvén
nevetünk vadrózsa szaggatta
ruhánk kopott keservén.
Törölgetjük lábunk sarát,
hogyha kell, hát órákon át.
Őszt lengetünk, bársony békét
és ezek színes álmait,
patakparton verselgetünk,
mondunk Adyt, Áprilyt.
Játszadozunk, úgy szólítjuk egymást,
kenyeres pajtás, fenség;
mert rövid az élet, kevés az idő,
és nem sokkal több az időtlenség.