Őszi sorok a motoros-időkből

Őszi sorok a motoros-időkből

Avar vagy fű izzott
az utat harapva
kétfelől nem is
figyeltem csak
rád gondoltam míg
újmódi musztángom
vas-ízületeit
olaj-vér áztatta
és nikkel bőrén
megfolyt a pára
Ablakod alá
kikapcsolt motorral
tolvajként simultam
az árva estében
hogy meglesselek
vársz-e nagyon… s most
itt írom alvó
arcod hajnali
fényében e pár sort
Kinn az első hó
szegecseivel
kiverve gépem
Indulnom kell
Az éjjel még boldog
rádióban egy
magányos húr pendül
Vacogva ülök
hiányod telének
előterében