Írta: Jóni Barna
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 300
És még azt hittem, hogy a nyárnak már ez a vége!
Mátyás csak vihorászik reggel, szívja a vérem.
Kunkori fürtökön érnek mézbő, fényszemü szőlők.
Én meghajlok előtted szép ősz, csak köszönömmel.
Kergeti szél, fák holt-szín leplét télbe aludni.
Árnyak nőnek az estben, Napnak tűz-aranyával,
játszva az emlék képözönével sorba derengni.
őszben az ember, nyár parazsával gyúl szerelemre
kérve az égtől áldást, így kívánva a szépet.