Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 432
Őszi dédelgetés
Minden múlandó, megjött az ősz megint,
varázslattal fest, ősi szabvány szerint.
Borzong a hajnal, mégis szép az élet,
vetkőző fákban tavaszi remények.
Nyakamban sovány szél, sálat imitál,
bátyját ígéri, ő majd vihart diktál.
Nem veszem komolyan, meg nem ijedek,
habár jöhetnek holnapi hidegek.
Nézem a tájat, csak a fele bánat,
örömhöz ébreszt ábránd-szelíd vágyat.
Őszi fák között ezernyi a lélek,
egymással emléket, eszmét cserélnek.
Világnak mondom, felírom az égre,
a tied vagyok, Természet, elvégre
ősz-örömmel élek, ez is szerelem!
Az elmúlás szépségét dédelgetem.