Ősz
Írta: Benyó Tamás
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 470
Ősz
Kis kertem kérdések erdeje,
torkomon akadt indulatok.
Az ősz sárgás fénye fáradtan
kapaszkodik a fonnyadt
levelekbe, míg sóhajom útra kel
a távoli mezők s hegyormok felé.
Kis kertem fái, virágai
nem üdvözölnek. Némán
csóválják fejüket az északi szélben.
Ne háborgassam őket, üzenik.
Együttérzésem tartogassam
gonoszabb napokra, amikor
a föld az éggel összeforr,
s a villámok irányt váltanak.
Kis kertem alig várja,
hogy egyenlővé tegyék
a fényt a sötétséggel,
termőt a terméketlennel,
mindent a semmivel
egy lapon,
egy borítékban,
egyetlen bélyeggel
a jobb felső sarokban, melyen
tátott szájában sült galambbal
a mindenkori jótevőnk
képe díszeleg.