Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 257
Ősz
Őszi Napnak rebben a gyenge lángja,
szép remények ködbe borulva múlnak.
Harmat éled, dér szövi át a csendet,
Varjak üzennek.
Télre álmát elteszi Ősznek anyja.
Nyár varázsát, most csak a szívben őrzi.
Bús virágszál! Szél vele sírva ringat
könnyet a múltnak.
Napsugárral langy-meleg álom ébred.
Édes emlék, jó veled áradozni.
Árny se libben, fénye a szürkületnek
vall a szemekben.
Mért ne látnám? Álmodom újra én is.
Szinte lázban vágyom a sarjadását.
Zöldbe fordulj, életet adj reménynek,
el sose hagyva!