Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 402
Ősz és tél
Az ősz óarany szőlőszemek,
jóllakott alma, körte a fán.
Duzzadt tőgyű, jámbor tehenek
bőgése egy barna délután.
Valahol tűz ég, száll a füstje.
Béke van - magamat áltatom.
De akaszkodik egy akácfa-tüske,
s vérző nyomot hagy arcomon.
Tudom, hogy tél jön, ezüstfehér.
Ablakon kocogtat majd a fagy.
Szép lesz. Hideg lesz. Nem lesz kenyér.
Lesz, akit elvisz, s akit itt hagy.