Ősz a vizafogón
Írta: Köves József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 312
Ősz a Vizafogón
postás a szél, leveleket hordoz
indián asszonyokra süt a nap
fenyőinkről hull a száraz toboz
s még van hol ülni a hontalannak
a szobor körül szedik a csikket
szedhetik lassan sátorfájuk is
hisz hajnalonként már a dér csipked
jég a pléd e nyomor-uniformis
pár éj s nem lehet hálni a gyepen
a fák még zöldellnek, de már amott
egy-egy vékony ágon és ághegyen
a fagyott levél lehullni vacog
a folyó szótlan és szennyes szürke
nem rózsanyílós, és sosem volt kék
fát sodor a víz a mindig fürge,
hullámán billeg egy kidobott szék
a hegyeknél élesek a fények
házsorok futnak rá a Dunára
kihalt az utca borzong a lélek
utolért a tél előfutára.