Öregek
Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 289
Öregek
A nyári délutánokat szerettem.
Mikor levél se moccan, és a bamba
nap unja már magát nagyon, a gangra
kiülnek elfeledt szülék. A csendben
csak egyre bólogatnak, és szepegnek
kicsit magukban, ölbe tett kezekkel.
Öreg-virág szagú a lusta reggel,
de délután a sárga napmelegnek
néha kinyílik őszirózsa-arcuk.
Talán a lomha, lassú vér is újra
pezsegne, és zsibogni lenne kedve…
De lám, sötétedik, csak árnyalakjuk
vetül ki már az ablakon. Nagy útra
kelőkre álmokat terít az este.