Írta: Sárhelyi Erika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 281
Nem tudom, mi lesz majd akkor.
Talán eladom a házat.
Vagy itt élek tovább, és minden szobában
lesz rólad egy fénykép,
ahogy rám nézel, vagy épp
az ajtófélfának döntöd a hátad.
Esetleg vidékre költözöm,
ahol az utolsó ember is köszön,
bár azt sem tudja, ki vagyok.
Igen, lehet, hogy mindent itt hagyok,
és veszek egy panelt a közelben,
talán pont itt szemben,
a tízemeletesek közt legfölül.
Mindig látni akartam,
ahogy a Nap felkúszik
a horizont mögül, mint egy
hatalmas, pupilla nélküli,
sárga szemgolyó.
De jelenleg fogalmam sincs,
hogy majd akkor épp mi lenne jó.
Az mindenesetre teljesen nyilvánvaló,
hogy semmi sem lenne olyan,
mint volt korábban. Veled.
Itt minden tárgy tudja a neved.
Igen. Ezért mindent ki fogok dobni.
Vagy mégse. Vagy mégis.
Nem akarok erre gondolni.
Ahogy a másik opcióra sem.
Esetleg úgy
hogy ahol Te leszel,
ott leszek én is.