Írta: Baráth András
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 306
Úgy kezdtem el, mint bárki más
Csecsemő voltam, pelenkás
Sírtam, bömböltem – hasztalan
Anyám nem mondta: „Kis fiam!”
Hát nőttem magamnak: durva gyom
Komisz lettem (bár nem nagyon)
Csalán voltam csalán között
Szívembe harag költözött
Szúrtam és csíptem szüntelen
Nem is szeretett senki sem
Örvény forgatott, szél sodort
Keringtem, táncoltam sután
– szédült bohóc – rúgtam a port
s most nem tudom, mi lesz velem,
ötvenkilenc farsang után?