Írta: Forgó Szorina
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 293
Olyan láthatatlan
Olyan láthatatlan,
mint köröttünk a vírus –
jobb napon újrakezdés,
rosszabbakon vége:
jelentéktelenség.
Elütött, csonttalan test,
kettétörött gerinc,
az arc helyén üresség.
Ragályt terjesztő vázlat.
Rosszabb napjainkon
nem elég az alázat,
nevetséges a hála
attól, ki súlytalan.
Hálás csak az lehet,
akinek súlya van.
Nem élete: jelenléte.
Nem egy kazal hiba,
egy leltárnyi hiány.
Egyszer mind elmúlik -
mindenkinek vannak
rosszabb napjai és
van úgy, hogy a kert
csak emlék összetört
nehéz csont felett.
És jelenlétedet
forgácsolja minden -
máskor ez újrakezdés,
nem a világvége.