Oltás
Írta: Simon Adri
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 347
Oltás
Minden napra jut egy feszkó –
engem csöndben bedarál.
Tudom, hogy ha rajtad múlna,
sosem szállna el a nyár.
Ha úgy volna, hogy éjjelente
eljársz okkult szeánszra,
s a garzonlakásom a Temze
felől gyakran beázna,
ha fejszével vernék az ajtót
hoppon maradt favágók,
és jól kellene lakatnunk egy
egész bantu családot,
lenne talán ötletem, hogy
merre menjen a csónak,
ha süllyednek a lapátok és
bizonytalan a holnap,
ha nem látni a szárazföldet,
nem látni sehol fényeket…
Ha a napok felőrölnek,
csontig húzom a fékeket.
Vírus bünteti a glóbuszt:
vakcinát fejleszt a bölcs faj,
ökolábnyom-csökkentése
tompán sistergő zöld zaj.
Bekapcsolom a híradót, és
dübörög ott is az oltás
(a háttérképen földcsuszamlás,
derékba tört toronyház),
tűvel és szárnyas szavakkal
oltják a jónépet,
a kötelező ismétlés
a megoldóképlet.
Csak egy napot feszkó nélkül,
csak egyetlenegyet adjatok,
mikor lecsap a tüzes ménkű,
elvághassam a madzagot.