Ölelő
Írta: Kovács Attila
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 181
Ölelő
Szerelmed
tompán se hallom már,
ólmos szavaiddal elöntötted útját.
Bizonyos törvények szerint
ekkor
a lélek felzabálja a szívet,
s helyére piszkít egy jókorát.
Másnap mindenki bűnös,
beléjük gondolatban mérget eresztek:
vérszomjam kielégítetlen,
mar,
később a falon reszket.
A fények éhembe imbolyognak,
ahogy terül a fagy, része leszek a csendnek,
szememben ott gubbaszt
gyermeki libabőr magányom,
s karjaim
magamra kövesednek.