Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 306
ÖLEL AZ ERDŐ
Pirkadat táján
fogom a zsákom,
sétára viszem
kopott kabátom.
Lábamban erő,
szívem is teli,
a kirándulás
kezdetét veszi.
Keleten felhő,
vörös a fénye,
bogáncs virágzik,
dűlőút szépe.
Harmat a fűben,
lábbeli nem kell,
szellő ébredez
hűs szerelemmel.
Megyek vagy szállok?
Micsoda kérdés,
öreg fa köszön,
isteni érzés,
ölel az erdő,
nyárfái nagyok,
elhagyom magam,
kisgyermek vagyok.