Írta: Litván Ádám
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 248
Betört Dundy dicső várába vakmerőn Alfonz, ahogy hozzá illik,
Ismerjük őt régről, ragyogó életét élvezi az utókor utolsó nemzedéke,
Nem kevésbé a kontárok, hiszen hadban állt Álmossal is bizony,
Behemót módra mosta össze mindet, mára a neve nekünk fénylik,
Felismerhetően hangzik, halljuk a szódalt, szemerkél, fülünk felett lebeg,
Levitál a plafonon, a padlásra kúszik, kasmírgombokon ólálkodik, ólom a lába.