Írta: Stonawski Tamás
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 736
Oda-adó óda
Mint ahogy
sokminden mással
együtt,
fortélyaimat
lassan elhagyom,
tárt ajtók
küszöbén túl
üveggyöngyöm
elgurul.
Gravitációt találva
hasra esik
rajta a nevetés,
majd tovagyorsul
halkan
az én-időm szövetén.