ó
Írta: Veréb Dániel
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 316
ó
az elzümmögő nap fonákja ében,
elnyűtt szárnyán maradt egy ujjnyi folt:
ezüstből font varsa a belsejében,
egy szájformázta csendes ó - a hold.
még viszketünk a szúnyogcsípte kéjben.
tavad tükrén a fej alábukott,
egy pillanatra elhitte merészen,
hogy most talán önmagát látja ott,
de foglyul esett hínárbörtönében.
a tó befagy, és szitál rá a hó,
lepislog ránk a megkövülő éjben,
mi köztünk van, most csak egy csendes ó.