Írta: Kövér József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 882
ő és én
ő némán, én szótlanul
köszöntünk el aznap délután,
mert mindent tudtunk
és a beszéd nagyon fájt,
leforrázta volna a nyelvemet,
ha azt mondjuk,
látjuk még egymást.
fehér lett az ég azon a délután,
belém harapott,
és ettől a pillanattól,
csak volt az eső, a szél,
a nap melege nyújtotta forrón a kezét,
azon a kék délután.