Nyomorultak, 2018.
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 292
Nyomorultak, 2018.
Csak egy kis aprót… nincsen? Nem baj… Majd máskor..., motyogta folyamatosan az öregember, aztán leszállt a villamosról, ahol én is. Éhes, papa? Vegyek valami kaját? Kérdeztem tőle. De ő csak ezt a pár mondatot hajtogatta. Gyorsan átszaladtam a pékhez és vettem két óriáspogácsát meg tejet. Az öreg egy padon ült. Tessék, egyen, mondtam, és a kezébe nyomtam mindent. Az öreg belenézett a papírzacskóba, és felragyogott az arca. Kibontotta, és apró darabkákra tépte a pogácsákat. Vártam, hogy enni kezd, de csak tépte, tépte egyre kisebb darabokra. Aztán szórni kezdte a galamboknak.
Boldogan elmosolyodott, ahogy egyre gyűltek köré a madarak.
Sírva fakadtam.