Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 444
Nyárvégi anzix
Itt aszályragyás, amott meg vihartépte
pocsolyák tükrébe visszatekint a nyár.
Pók szőtte kis reményeket hordoz a nyál,
ecset sem ad válasz van Gogh-i miértre.
Édeni paradicsom magára rothad,
csak a tücsök zenéli, hogy nincs semmi vész.
Házak dőlnek halomra, a falon penész,
darázs döng keringve, körte fűben poshad.
Sóhajsötét az ég karneolmély szeme,
pedig csak szakadt madárijesztő néz bele,
szegény lelketlen, nincsen benne semmi drukk.
A szél bárányfelhőket terelgető pásztor,
Isten ege most egy hatalmas páskom,
perceg a kétely, mélyen hallgat a kakukk.
első közlés