Nyári vihar

Írta: Vörös István

---

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 424

---

---

Nyári vihar

„Soha semmi nem lesz már úgy,
ahogy volt.” Már mért ne
lenne? Alig változik valami.
Milyen jó volna egy sokkal
gyorsabb változású világban
élni.

Ha reggelre eltűnne
a hegy. Vagy ez az alföld.
Ha estére másfelé folyna
a folyó. Sose találnánk
haza. Épp ezért sohase
mennénk el sehová.

Az persze odajönne hozzánk,
mint ló a kockacukrot
tartó kézhez. Jönne
a sehová, a sehol, a
sehonnan, a semmikor.
És a semeddig? A senki?

Soha semmi nem lesz már úgy,
ahogy van. Most sincs
úgy. Inkább másképp van.
Vagy ha legalább másképp
lenne. De nincs. A van nincs.
Legfeljebb Isten van. (Akkor
persze nem lenne.)

Soha semmi nem lesz már úgy,
ahogy lesz. De honnan tudja,
hogyan nem lehet? Mert
másképp tévút volna nemlenni.
A nemlét érvényes és érvénytelen
útja között akkora a
különbség, mint egy alagút
és egy híd között.
De van-e ilyen különbség?