Nyári menedék
Írta: András Adél
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 76
Nyári menedék
A sarokban hatalmas pókháló, az ablakpárkány poros, a linóleum foltos. Alaposan ki kell pucolnom a kéglit, mire Noémi hazajön. Miközben bekapom a fém éjjeliszekrényen hagyott kókadt kiflit, meg is tervezem a napomat. Takarítással, rendezéssel kezdek. Nem mintha egy kilencéves lányt érdekelnének a porcicák, de szeretném, ha Noémit az otthon tiszta illata fogadná. Meg a friss sütié. Kókuszkocka lesz. Lehet, el kell ugranom a boltba kókuszreszelékért. Vagy megkérem Katit, hogy hozzon. Tegnap azt ígérte, délelőtt benéz. Egy félórát eldumcsizom vele, napok óta nem láttam, szabin volt.
– Jó reggelt, Tünde.
Kati csinos, mint mindig, lesült bőrét szépen kiemeli a fehér ruha. Kíváncsi vagyok, Noémi lebarnult-e. Balatoni úszótáborba küldtem a pesti kánikula elől. Remekül úszik a leányzó. Én uszoda nélküli kisvárosból származom, nem is tanultam meg rendesen úszni. Pár éve elmentem egy tanfolyamra, felejtős. Ezért is örülök, hogy Noémi ovis korától jár úszni.
– Szia Kati, csodásan nézel ki. Jól telt a szabi?
– Szuper volt – mosolyog.
Kati fantasztikus, mindenben támogat, türelmesen végighallgat, ami ritka kincs egy nőnél. Ugyan Bálinttal jól megvagyunk, de valakinek csak el kell mesélnem a házassági konfliktusaimat is. A gyereknevelés terén vannak nézeteltéréseink. Én megengedő szülő vagyok, hadd menjen a gyerek, élvezze az életet, tanuljon a saját hibáiból. Bálint bezárná Noémit egy üvegkalickába.
Nálunk ő az anyatigris. A tábor kapcsán is nagy harcot vívtunk vele. Sikerrel jártunk, bár a sok vita után Noémi sértődötten menekült el hazulról. De már minden rendben, esténként felhív, hallani a hangján, hogy remekül érzi magát.
– Történt valami, míg nem voltam? – ül le Kati egy bicebóca székre.
– Holnap jön haza Noémi. Úgyhogy ma kitakarítok. Múltkor találtam egy poloskát az ágy alatt.
Rémes, hogy mindenhová bebújnak. Noémi retteg tőlük. Főzni majd holnap fogok, csirkemellet, az mindig van itthon. Gondoltam, sütök egy kis kókuszkockát is. Ha nincs kókusz, hozol nekem?
– Kettőkor találkozom a többiekkel...
– Akkor majd elugrom én a boltba. De ma kihagynám az ülést, bocs, sok a dolgom. Tudom, hogy Erikának gondjai vannak, szívesen segítenék is neki, de most nem jó.
Látom Katin, hogy nem örül, de hát mégiscsak fontosabb a saját lányom, mint a barátok.
– Később esetleg?
– Szeretem, ha itthon vagyok, amikor Bálint hazaér melóból. Összedobok neki valami gyors vacsit. Este várom, hogy hívjon Noémi. Holnap pedig én megyek ki érte az állomásra, Bálintnak megbeszélése lesz.
Hirtelen nem jut eszembe, hányra kell mennem Noémiért. Próbálom felidézni, erre megfájdul a fejem. Masszírozni kezdem a halántékom.
– Minden rendben? – aggódik Kati.
– Semmi bajom, csak nem aludtam jól.
– Rendben, Tünde. Holnap benézek újra.
– Szuper. Üdvözlök mindenkit.
Valóban pocsékul aludtam, érzem, hogy nincs annyi energiám, mint szokott. Talán ledőlök kicsit.
– Hahó! – ébreszt gyöngéden Bálint.
– Jesszus! Már ennyi az idő? Megint átaludtam a napot? Hú, gyorsan neki kell állnom a melónak.
– Nyugi, majd együtt elintézzük – fogja meg a kezem. – Hogy telt a napod?
– Semmi különös. Nálad?
– A szokásos, még két hét, és bemutatjuk a projektet.
– Nem holnap?
– Nem, ez az új projekt. Holnap péntek, rövid nap, hamarabb jövök.
– Ó, szuper! Akkor ki tudsz menni Noémiért az állomásra? Én inkább nem vezetnék, mostanában nem tudok rendesen koncentrálni.
– Tünde, kérlek!
Borostás, kedves arca pillanatok alatt összeesik, egy aggastyán szemével tekint rám.
– Tudod jól, hogy Noémi nem jön haza. Sem holnap, sem máskor. Nem tud hazajönni többé. Emlékszel, a tábor, a Balaton, a görcs, későn találták meg. Drágám, kérlek!
Tünde szeme elkerekedik, keze remegni kezd, majd egész teste görcsbe rándul. Ajkából kontrollálatlan hangok törnek elő, szemhéja remeg, homloka tiszta víz. Másodpercek alatt eluralkodik rajta a roham.
– Nővér, jöjjön gyorsan! – szalad ki kétségbeesve a folyosóra Bálint.
Kati berobog. Erős, határozott mozdulattal lefogja Tündét.
– Jól van, kedves, semmi baj. Nyugodjon meg. Itt vagyok, de önnek is segítenie kell. Meg tudjuk oldani, ugye? Figyeljen rám, Tünde, minden rendben.
De Tünde nem figyel senkire, testét elengedi, lelke máshol jár. Kati végül injekciót ad neki, majd néhány perc megfigyelés után betakarja az alélt nőt.
– Sajnálom – fordul a férfihoz. – Pedig múlt héten jól haladtunk. De nem adjuk fel.
Bálint a rácsos ablakhoz lép, de nem talál rajta kilincset. Az ágy mellé húzza a billegő széket, arcát Tünde ernyedt mellkasára fekteti, majd maga is belezuhan a semmibe. Félóra múlva elhagyja az állott levegőjű kórtermet. Elrugdossa a száraz leveleket a kórház előtti juhar gyökereiről, és leereszkedik a földre. Hátát az öles fának támasztja. Kiveszi a cigit a zsebéből, mélyen beszívja a jótékony szert. Teste elernyed, szemét behunyja, szája vékony mosolyra húzódik.
– Noémi, gyönyörűségem! Mi a helyzet, milyen volt a tábor?