Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 262
Not Roid? (Töredék T. D.-nek)
ha a ló meghal a madarak kire ülnek
s ha a verebek is elszálltak
ki vigyáz majd a medvékre
váltott lovaiért ki küldi vissza őket
a Lánchíd mellé a null kilométerkőhöz
hogy aztán a folyó vizében megtisztítsák a talált tárgyakat
(most, hogy a Dunához értünk, adná magát a kérdés, hogy "ki viszi át a túlsó partra?", de nem éreztem helyénvalónak sem Nagy László, sem más régebbi költő idekeverését, hisz T. D. annyira egyedülálló jelenség volt, és mégis annyi szállal kötődött a magyar irodalomhoz, hogy már magának ennek a paradoxonnak a feloldása is képtelenség volna)
félek lassan senkink sem marad
a fiú végleg szarvassá változott
a remény is elhagyta a fák hegyét
s most odavannak medvéink és verebeink is
egyre árvulunk
de micsoda gazdag ez az árvaság
(és akkor mégis idekevertem nagy halottaimat/halottainkat, mert nélkülük a lírában mégsem lehet semmi,
és nagy szerencsénkre, amit hátrahagytak, itt marad,
nem engedhetjük, hogy kezeink közt elporladjanak
az álmaik: fák, szarvasok, verebek,
immár bennünk kell, hogy továbbéljenek)